szombat

a zongora!

ez egy regényből van, amit egy Darvasi László nevű ember írt:

"Imre váratlanul azt kérdezte, lehet-e egy olyan zseniális muzsikus, mint például Mozart vagy Beethoven zenéje buta? Klára kissé meglepődött, végül igent mondott, azt mondta, például a szépséges Vivaldi néha egészen buta, Haydn csak néha, viszont Bach soha nem az. Bach nem tudott buta lenni, de ő, Klára, úgy gondolja, hogy ez nem föltétlenül művészi erény. Egy nagy művésznek is szabad olykor butának lenni.

De mit jelent a butaság?, kérdezte erre Imre.

Butaság az, ha olyat kérek, ami már van nekem. Butaság az, ha azt adok a másiknak, ami már van neki. Butaság az, ha azt veszem el, ami nem kell. Butaság az, ha nem engedem gondolkodni a másikat.

Tehát a butákon nem gondolkodunk?

De igen, csakhogy feleslegesen.

Imre nem tágított.

A butaság is tud szép lenni?

Hogyne, mosolygott Klára.

Na és melyik a legokosabb hangszer?

Klára elgondolkodott, és baljós érzése támadt. Imre hangsúlyában már volt valami gúnyos. De azért válaszolt.

A hegedű vagy a klarinét, az oboa és persze a kürt nagyon buta hangszer. Az orgona dölyfös, mint egy kardinális. A brácsa ostoba medve. Ó, a trombiták, hogy a trombiták milyen buták! A klarinét sem okos, nem! A legokosabb hangszer természetesen a zongora!"

Ez a rész a hangszerekről annyira nem tetszett, amikor olvastam, de eszembe jut, amikor ilyen zenékben előkerül a zongorahang, és egyszerű dolgokkal különlegessé varázsolja az egészet.
Arról nem tudok írni, hogy önmagában amúgy miféle mindenséget lehet előhozni egy zongorából, nincsen hozzá kezem.
Szóval az ilyen zenék:
Ja, meg csudálatos hangulatos amerikai pusztatájak ebben a videóban