Itt ülök a Zhejiang-beli Hangzhou városában, egy viola da gamba hangját hallgatva, szomorúság hullámzik el belül, és közben azon töprenkedek, hogy van-e olyan kedvenc regényem, amiről tudok kínaiul beszélni?

Daluansi Lasiluo: Feichang piaoliang de ku de ren de gushi
(Darvasi László, a könnymutatványosok legendája)



... hát ez így visszaolvasva elég nyomorúságosan hangzik:D:D

hmmmm

Itt ülök a Zhejiang béli Hangzhou városában, Bach csembaló concertoit és Radioheadet hallgatva, és azon elmélkedem, tollamat finoman a számhoz érintve, hogy fogalmazhatnám meg kínaiul, hogy "Nem sírok, csak valami belement a szemembe"

Úristen már, rajzoltam egy 8 oldalas csendes képregényt!
Ez a vállrándítás azt mondja: "Nem  tehetek róla, hogy ilyen gyökerek."

a bullshit-pap homloka kérdőjelekbe gyűrődik, ahogy valami érthetetlen dolog merül fel a létezésében. Lehet, hogy ha majd egy öreg bácsi lesz, a Csongorszemély is képes lesz ilyenekre a homlokráncaival, melyek már most, kicsattanó ifjúkorában is figyelemreméltóak.

a kimonó derék-kötő izéi, egyre inkább olyanok, mint a hordó, vagy mintha a szereplők ilyen fura bogarak lennének. Főleg a kislány. Fura dolog ezeket a tradicionális bigyókat rajzolni, amikor csak képregényben meg filmekben láttam ilyeneket..

picit zavar, hogy ennyire japános ez a dolog (jobbról balra irányban rajzolás, meg japán hangeffektek)... olyan, mintha majmolnánk a mangákat. Nem az a lényege, hogy honnan kell olvasni, meg mittudomén.

nagyon tetszik ez a történetszerűség, meg a szereplők, amit kitaláltunk, és jó együtt dolgozni ezen a többiekkel. Csodálatos már!

hétfő

ma ezt emelem ki.

"AMBROSE BIERCE

Kivételes tűzeset

1872-ben egy júniusi reggelen meggyilkoltam atyámat - ez még házasságom előtti időben történt, mikor szüleimmel együtt éltem Wisconsin derűs ege alatt -, és mondhatom, az eset mély nyomokat hagyott bennem. Házunk könyvtárszobájában osztozkodtam atyámmal az elmúlt éjjel végrehajtott közös rablásunk zsákmányán. Főleg házi holmikra tettünk szert, ezért nem volt könnyű az igazságos osztozás. Törülközőkkel, konyharuhákkal, effélékkel még csak elboldogultunk, sőt az ezüstneműk közt is sikerült nagyjából érvényt szereznünk az osztó igazságnak. Viszont érthető nehézségek támadtak, midőn egy zenélő órát kellett megfeleznünk, méghozzá maradéktalanul. Így történt, hogy a zenélő óra hozta családunkra a romlást s a gyalázatot. Ha ott hagytuk volna, ahol volt, szegény apám máig is élne.

   A bámulatos szép mesterremeket drága faberakások és különleges faragás díszítette. Sokféle dallamot nem tudott, ámde fütyült, akár a fürj, ugatott, akár a kutya, sőt hajnalhasadtakor kukorékolt, ha fel volt húzva, ha nem, és kivágta a tízparancsolatot. Ez utóbbi tulajdonsága csábította atyámat élete egyetlen becstelenségére - bár ki tudja, talán több is telt volna tőle, ha e világból még idejében ki nem végzem -, arra tudniillik, hogy e zenélő ládát elrejtse szemem elől, és becsületszavára fogadja, hogy ő nem hozta el, holott rabló szándékában, jól emlékszem, egyedül a ládikó vezérelte.

   Atyám a zenélő órát malaclopó köpönyege alá rejtette, mivel álöltözetként köpönyeget viseltünk, majd fogadkozott, hogy ő nem hozta el, pedig tudván tudtam, hogy elhozta. Az a körülmény azonban elkerülte a figyelmét, hogy a doboz, ha az osztozkodást hajnalhasadtáig elhúzom, kikukorítja hamisságát. Mint vártam, úgy is történt. Ahogy a gázláng elhalványult a könyvtárszobában, és az ablakon beáramló fény átjárta a függönyöket, az öregúr malaclopója alól hosszú kukurikú szállt fel, melyet a Tannhäuser egyik árijának néhány üteme követett, végül hangos kattanás.  Kettőnk között kézbe való kis szekerce feküdt az asztalon, azzal hatoltunk volt be a baljós házba. Fölkaptam. Az öregúr látta a további próbálkozások haszontalanságát, és a ládikót, kiemelvén a malaclopója alól, letette az asztalra.

   - Hasítsd kettébe - ajánlotta fel nagylelkűen -, én csupán a romlástól akartam megóvni.

   Szenvedélyes szerelmese volt a muzsikának, s láttam, hogy a kis koncert szinte elandalította.

   - Nem úgy, atyám - mondtam erre. - Én nem szándékod tisztaságát kétlem, hisz hogyan is bíráskodhatna fiú az atyja fölött. Én csupán az üzletszerűség védelmében emelem szekercémet, s társas viszonyunkat ezennel megszüntetem, ha ígéretet nem kapok arra nézve, hogy jövőbeni vállalkozásaink alkalmával csengettyűt kötsz a lábad közé.

   - Nem tehetem - felelte atyám némi tűnődés után -, értsd meg, nem tehetem. Rosszabb lenne az a nyilvános bűnvallomásnál. S az emberek azt hinnék, nem bízol meg bennem.

   Bámulnom kellett finom ítélőképességét és bátor kiállását. Büszke voltam atyámra, s egy pillanatig afelé hajlottam, hogy botlásán szemet hunyok, de aztán ismét a gazdag díszű zenedobozra esett a tekintetem, s mint említettem már, kivégeztem az öregurat e siralomvölgyből. Nem tagadom, zavar fogott el ezután. Tudniillik, nem csupán atyámat láttam benne, porhüvelyem szerzőjét, hanem immár a tetemet is, amelyet fel fognak fedezni. Reggeli világosság áradt szét a könyvtárszobában, s attól kellett tartanom, hogy anyám bármelyik pillanatban beléphet. Helyesnek látszott tehát, ha egy füst alatt vele is végzek. Majd, miután ezzel is megvoltam, kifizettem és szélnek eresztettem a cselédséget.

   Még délután fölkerestem a rendőrfőnököt, elmondtam neki, mi történt, és tanácsát kértem. Részletesen kifejtettem, milyen kínos volna, ha nagydobra vernénk az ügyet. a közvélemény elítélne, és valahányszor hivatalért folyamodnék, az újságok mindig fölhasználnák ellenem. A rendőrfőnök méltányolta igazamat, hiszen nagy tapasztalatú, régi rablógyilkos volt ő is. Meghányta-vetette a dolgot a Megfizetett Bíróság helyi elnökével, s végül azt a tanácsot adta, hogy a holttesteket állítsam be az egyik könyvszekrénybe, kössek nagy összegű tűzkár-biztosítást a házra és gyújtsam fel. Tanácsát megfogadtam.

   Könyvtárszobánkban állt egy könyvszekrény, melyet atyám nemrégiben vett valami hóbortos feltalálótól, de könyvekkel még nem rakta tele. Méretre és formára nézve megfelelt a régi hálóházak előkelő ruhatárainak, persze beépített árnyékszék nélkül, és teljes hosszában nyílt, mint a hölgyek hálóköntöse. Üvegajtói voltak. Mivel szüleimet haláluk után nyomban kiterítettem, mostanra már eléggé megmerevedtek ahhoz, hogy állíthatók legyenek, ilyenformán beállítottam őket a könyvszekrénybe, a polcok eltávolítása után. Az ajtókat bezártam, s az üvegre függönyt borítottam. A biztosítási felügyelő többször is elsétált a szekrény előtt, és nem fogott gyanút.

   A biztosítási kötvények birtokában még azon az éjszakán felgyújtottam a házat, s a rövidebb úton, az erdőn át, a bárosba siettem. Sikerült is ott lennem, mire a harangokat félreverték, és a szaladgálás megkezdődött. Szüleim miatti aggódásomban hajamat tépve csatlakoztam a tűz oltására egybeverődött tömeghez, és úgy igyekeztem, hogy a tűzgyújtás után éppen két órával érjek a tett színhelyére. A város mind ott tolongott. A ház várakozásaimnak megfelelően a lángok martalékává lett, a parázsló hamuhegy közepén azonban ott tornyosult sértetlenül a könyvszekrény! A függönyök leégtek róla, s üvegablakain besütött a parázs ördögi fénye. S benn ott állt ősz atyám, "Szinte megszólalt", mint mondani szokás, és mellette hű párja jóban-rosszban. Hajuk szála meg nem pörkölődött, ruhájuk sértetlen volt, mint akiket skatulyából húztak ki. Csupán fejükön s torkukon árulkodott testi sértés nyoma kezem munkájától. A tömeg némán állt a csoda bűvöletében. Rémület és részvét bénított meg minden nyelvet. Énrám is hatott a látvány.

   Elmúlt három év, s velük az eset rossz emléke, mikor is New Yorkba szólított a kötelesség: hamis állampapírokat kellett továbbjuttatnom. Jártomban-keltemben bepillantottam egyik bútorkereskedésbe, s íme, mit látok: a könyvszekrényünk szakasztott mását. - Valami tébolydából szalajtott feltalálótól vettem, bagóért - magyarázta a kereskedő. - Azt mondta, tűzálló, mert a farostokat hidraulikus sajtó alatt töltötte ki timsóval, és az üvegek azbesztből készültek. Én, őszintén szólva, nem hiszem, hogy tűzálló... tessék elvinni, egy közönséges könyvszekrény árában megszámítom.

   - Semmiképpen - válaszoltam - Én csak szavatoltan tűzálló könyvszekrényeket veszek. Alászolgája.

   Ha úgy dobta volna utánam, akkor se kellett volna. Minek az embernek egy kellemetlen emlék a lakásban?

Bartos Tibor fordítása"

-----



ÁÁÁ mi a franc!!!!!:D

Ma szembejött egy kutya az utcán. 

Kutyáknak úgy illik köszönni, hogy megmutatom nekik, milyen szagú a kezem. Nagyon finom puha érzés volt a szimatolás levegőjének tapintása.

Ma délután meg estefelé úgy éreztem, hogy nagyon fogékony vagyok a szabályos alakokra. Olyan érzésem volt, hogy ha most egy mandalába állna össze a környezet, akkor biztos tapasztalhatnék mindenféle dolgokat.
Háton fekve a szertartásterem plafonjának mintájának majdnem közepében, és aztán meg a házsor a buszmegállóból.
Perspektívákat kéne rajzolni.

Ja, és teret kell hagyni a másik tapasztalásának. Mert ugye én is azt szeretném, ha nekem hagynának.

Szeretem a Melindát, olyan aranyos!

Talán majd jelentem mostantól a mosolygós embernek, hogy milyen három dolgokat tanultam meg minden nap.

Ma kiemelek mondatokat, amik így szövegkörnyezet nélkül hogy hatnak?

"(például a li típusú, három tőgy formájú üreges lábon nyugvó edények)"

"A Macsiajao környékén (Kanszu tartomány) kiásott cserépedényeken néha meglehetősen elvont stílusban ábrázolt teknősbéka- és békafigurákat láthatunk." A teknősbékák és békák vajon tudatában vannak, hogy őket így ábrázolják?

ez történt ma(hájána szútrák)

"Shakyamuni then announces that in an age almost infinitely distant, yet seemingly near at hand, Shariputra will become a buddha whose name will be Flower Light Tathagata and whose domain will be the Undefiled, a land that is described as of itself bursting with abounding vitality and joy. This remarkable passage is repeated in poetry.
Following the repetition, the assembled multitude rejoices at the prediction of Shariputra's perfect enlightenment, and the skies are filled with celestial robes offered in homage to the Buddha. Heavenly music and flowers come down. "

és

[2014.05.31. 18:30:43] Csongor: lajos hazamegy, kinyomtatja az összes irományt amit írtunk neki, és szétszorja nagy kupacban a szobájában és mint dagobert bácsi az aranytallérok között ő is lubickolni fog az írott lapjainban :D:D

" Másnap alighogy megvirradt, a béka a hátára vetette tarisznyáját s útnak indult.
 Mikor a vár kapuja elé ért, nagy hangosan így kiáltott:
 - Nyissatok kaput!
 A földesúr egyik szolgáját küldte, hogy nézze meg, ki az, aki ilyen merészen kér bebocsátást. A szolga lélekszakadva sietett vissza urához:
 - Egy béka áll a kapu előtt! Egy egészen apró béka!
 - Uram! - mondta a várnagy. - Ez csak manó lehet! Szórjuk meg hamuval!
 - Nem, ez nem lenne okos - mondta a csungpon. - Ki tudja, nem a békakirály hírnökeként jött-e... Fogadjuk úgy, mintha jó szellemnek tartanánk, fogadjuk a jó szellemnek kijáró tisztelettel: locsoljuk meg tiszta tejjel.
 Így is történt."

----

most már ismeretes a megfelelő eljárás!

"A király jósolt: >>Szerencsétlenség lesz<<. A nyolcadik napon arcot formáló felhők takarták el a napot, egy szivárvány is megjelent és a Sárga folyóból ivott."

"Hát amint mennek, összetalálkoznak Éjféllel, egy fekete gomolyót teker.
 - Hova mész te? - kérdezi a királyfi.
 - Hát mit gondolsz?- mondja az nagy mérgesen. - Éjfél van!
De a királyfi megkötötte a két kezét, hogy ne tudja a fonalat tekerni, mert neki reggelre haza kellett érni."

csütörtök

ez egy kép volt, amin egy kevésbé rendezett indiai utcán, egy nagyon szép, gazdag mintákkal díszített, míves alakú telefonfülke (vagy valami hasonló dolog) mellett egy flip-flop papucsos valaki épp valami dzsuvás trafiknál állva valamit vásárolt.

szerda

Ma azt a zen koant emelem ki, ami eléggé jelen volt a körülöttem lévő emberek fejében, miközben én olyan alvásban részesültem, amiről a Harry Potteres gyengélkedő jut eszembe így utólag. Közben a fülem nem tudom hová közvetítette az elhangzó fejtegetéseket.
Ezt Miklós Pál fordította. A Pu-Szung Linget Tőkei Ferenc fordította.

Nincs Kapu 46
Hogyan tovább a pózna tetejéről?

Si-suang hosang feltette a kérdést:
  - Hogyan kell tovább mászni egy száz láb magas pózna tetejéről?
Egy régi, kiváló Csan-mester megfelelt erre:

 - Aki már fenn ül egy száz láb magas pózna tetején, elért valamit, de nem az igazi célt. Induljon hát tovább a pózna csúcsáról, hogy szétterjedjen, és látható legyen mindenütt a tíz égtájon.

Wu-men hozzáfűzése:

Ha tovább mászol, és szétterjedsz mindenfelé, nincs többé olyan hely, ahol nem te lennél az úr. Hanem most már arra feleljetek nekem, hogy miképpen lehet tovább mászni egy száz láb magas pózna csúcsáról! No?!

Már három szem is hályogos,

Lesi bár a mérleget ;

Még ha éltét is réteszi,

Világtalant vak vezet.

---------------------------------------------------------

kedd

Kedden tapasztalódott, hogy egy talp micsoda nyitott könyvvé teheti a tulajdonosát, ha értő kezekbe kerül.
Erősödtek az olyasmik, hogy a durva testek alakulása nem pont feltétlen ilyen belekódolt dolog, hanem nagy alakító szerepe van a finomabb rétegeknek.


Most beugrott, hogy egy könyvben az volt, hogy az arc a legfinomabb (ííízleteseeeebb) része az embernek:D Mármint nem szakirodalom volt, hanem regény, ahol valami gonyosz fejthette ki tapasztalatait, vagy nemtom. Határozottan az az érzésem van ezzel kapcsolatban, hogy nem nagyon szerettem azt a könyvet, mert tök idétlen meg erőltetett volt.

hétfő

Ma reggel a buszon elolvastam azt a pici könyvet, amit egy antikváriumban vettem pár hete. Az van ráírva, hogy Pu-Szuj Ling - Furcsa históriák
17. századi kínai novella-mese szerű történetek vannak benne. Az egyik ez a 2spooky4me történet, ami olyan a homlok mögött, mint egy mozi:

A HALOTT ASSZONY

   A Janghszin-beli Cajtien faluban, mely öt-hat mérföldnyire volt a várostól, élt egy öregember. Fiával együtt egy útmenti fogadót tartott fenn, benne éjszakai szállást nyújtott a vándor kereskedőknek és taligásoknak, akik arra jártak áruikkal.

   Egy szép napon este négy ember jött arra, s ahogy a fogadót megpillantották, éjszakai szállást kértek. Az öregember azt felelte, hogy már minden alvóhely foglalt, a négy ember azonban lehetetlennek mondta, hogy visszatérjenek és továbbra is kérték, fogadja be őket. Az öreg egy ideig gondolkodott, majd azt mondta, volna egy hely, csak attól tart, az nem lesz megfelelő a vendégeknek. Ám azok erősítgették, hogy alármiféle hely legyen az, ők nem lesznek válogatósak.

   Nem sokkal előtte történt, hogy az öreg menye meghalt, és a holttest még a házban feküdt. A férj távol volt, hogy koporsót vásároljon, s még nem érkezett haza. A fogadós a halottas szobába vezette vendégeit, s amikor beléptek, lámpát gyújtott és az asztalra tette. A szoba hátsó részében egy mennyezetes ágyon, papírral letakarva feküdt a halott. Hálóhely után nézve látták, hogy éppen négy ágy van még a szobában.

   A vendégek nagyon fáradtak voltak, rögtön lefeküdtek és csakhamar horkolni kezdtek. Egyikük azonban nem tudott elaludni, és egyszerre csak valami neszt hallott a ravatal felől. Kinyitotta a szemét, és a lámpafényben, mely éppen a ravatalt világította meg, azt látta, hogy a halott asszony fölemeli a takarót, majd leszáll az ágyról, s indul az alvók felé. Az arca sárgán fénylett, a fejére selyemkendő volt csavarva. Amikor az ágyakhoz ért, sorra a három alvó vendég arcába fújt. Az ébren levő nagyon megijedt, s még mielőtt hozzáért volna, fejére rántotta a takarót, visszafojtotta a lélegzetét és hallgatózott. Az asszony őrá is ráfújt, miként a többi vendégre, majd érezhetően távolodott, és hallani lehetett a papírtakaró zizegését. Amikor a hallgatózó kidugta a fejét a takaró alól és körülkémlelt, a halott már úgy feküdt az ágyán, mint annak előtte. A vendég nagy ijedelmében nem mert megszólalni, csak lábával rúgta meg titkon a társait; ám azok meg se moccantak. Ekkor kicsit elgondolkodott, s úgy találta, legjobb lesz, ha felöltözik és kereket old. Ám alig fogott hozzá, újra hallotta a neszt, mire rémülten csúszott vissza a takaró alá. Érezte, hogy az asszony ismét közeledik, többször is ráfúj, majd távolodik. Nemsokára hallotta, hogy megreccsen a halotti ágy: az asszony tehát visszafeküdt. Ekkor nagyon óvatosan kinyújtotta a kezét, megragadta a nadrágját, magára rántotta, és ahogy volt, mezítláb rohant kifelé. Ám nyomban felugrott az asszony is, és szaladt utána. A vendég futtában segítségért kiáltozott, de a faluban senki sem hallotta meg. A gazda ajtaján nem mert kopogni, mert attól félt, hogy az úgyis későn nyitja ki, ezért kiszaladt az országútra, azon futott, ahogy csak ereje bírta. A keleti külvárosba érve megpillantott egy kolostort, meghallotta a fa-hal hangját, mire gyorsan dörömbölni kezdett a kapun. A szerzetes azonban nem értette, miről van szó, és nem akarta beengedni. A halott már-már utolérte, és a vendég halálfélelemtől hajtva a kapu előtt álló fehér nyárfa mögé rejtőzött, amelynek négy-öt lábnyi vastag volt a törzse. Ha üldözője jobbra tartott, ő bal felé igyekezett. A halott asszony egyre dühösebb lett, és mindketten egyre fáradtabbak. A halott egyszerre csak megállt, a vendég pedig verejtékben úszva és lélegzetét vesztve lapult a fa mögött. A halott most egy lendülettel kinyújtotta mindkét karját és átölelte a fát, hogy így ragadja meg áldozatát. A vendég iszonyodva esett hátra, s a halott nem tudta elérni, csak a fát ölelte át szörnyű erővel..

   A szerzetes bentről hallgatózott, s amikor már egy ideje semmit sem hallott, óvatosan előjött és az idegent a földön fekve találta. Amikor rávilágított, halottnak tetszett, ám szíve, ha gyengén is, vert még. Becipelte hát a házba, az éj vége felé eszméletre térítette, megitatta forró vízzel, aztán kérdezgetni kezdte. A vendég mindent elmondott neki.

   Amikor a rémes sötétség foszladozni kezdett, a szerzetes megnézte a fát, és ott találta a megmerevedett asszonyt. Megrémült, és jelentette a dolgot az elöljárónak, aki személyesen jött az ügyet kivizsgálni, és megparancsolta, fejtsék le a fáról az asszony kezét. Ám meg se tudták mozdítani, mert a halott mindkét kezének négy-négy ujja mint valami kampó, belefúródott a fa kérgébe, oly mélyen, hogy a körmök nem is látszottak. Sok ember ereje kellett, hogy végre kihúzzák, s amikor az asszonyt lefektették, látták, hogy ujjai oly mély lyukakat hagytak a fatörzsön, mint a fúró. Hírvivőt küldtek az öreg fogadós házába, ahol nagy felfordulás volt, mert a három vendéget halva találták.

   Amikor a hírvivő elmondta a történteket, az öreg sietve vele ment, hogy menye holttestét hazaszállítsa.

   A megmaradt vendég sírva kérte az elöljárót:

   - Négyen indultunk el és egyedül térek haza. Hogy fogják ezt elhinni a falumbéliek?

 Erre az elöljáró - természetesen - kiállított neki egy bizonylatot, és azzal bocsátotta haza, hogy e történetben senki se kételkedjen.

--------

természetesen!:D

vasárnap

Vasárnapról a reggel álmomban olvasott különös szavakat emelném ki, de sajnos nem emlékszem rájuk.

Helyette kaptam egy nyugodalmas zenét, és azt mutatom meg:

szombat

a zongora!

ez egy regényből van, amit egy Darvasi László nevű ember írt:

"Imre váratlanul azt kérdezte, lehet-e egy olyan zseniális muzsikus, mint például Mozart vagy Beethoven zenéje buta? Klára kissé meglepődött, végül igent mondott, azt mondta, például a szépséges Vivaldi néha egészen buta, Haydn csak néha, viszont Bach soha nem az. Bach nem tudott buta lenni, de ő, Klára, úgy gondolja, hogy ez nem föltétlenül művészi erény. Egy nagy művésznek is szabad olykor butának lenni.

De mit jelent a butaság?, kérdezte erre Imre.

Butaság az, ha olyat kérek, ami már van nekem. Butaság az, ha azt adok a másiknak, ami már van neki. Butaság az, ha azt veszem el, ami nem kell. Butaság az, ha nem engedem gondolkodni a másikat.

Tehát a butákon nem gondolkodunk?

De igen, csakhogy feleslegesen.

Imre nem tágított.

A butaság is tud szép lenni?

Hogyne, mosolygott Klára.

Na és melyik a legokosabb hangszer?

Klára elgondolkodott, és baljós érzése támadt. Imre hangsúlyában már volt valami gúnyos. De azért válaszolt.

A hegedű vagy a klarinét, az oboa és persze a kürt nagyon buta hangszer. Az orgona dölyfös, mint egy kardinális. A brácsa ostoba medve. Ó, a trombiták, hogy a trombiták milyen buták! A klarinét sem okos, nem! A legokosabb hangszer természetesen a zongora!"

Ez a rész a hangszerekről annyira nem tetszett, amikor olvastam, de eszembe jut, amikor ilyen zenékben előkerül a zongorahang, és egyszerű dolgokkal különlegessé varázsolja az egészet.
Arról nem tudok írni, hogy önmagában amúgy miféle mindenséget lehet előhozni egy zongorából, nincsen hozzá kezem.
Szóval az ilyen zenék:
Ja, meg csudálatos hangulatos amerikai pusztatájak ebben a videóban

arra gondoltam, igyekszem kiemelni valamit minden nap mostantól, és itt közzé tenni.

Pénteken ez történt:

(ezek a képek kattintásra megnagyobbodnak)

"Dzsambudvípa" - ez a szó két napig bukkant fel a gondolatok között ezen a héten, többször is.

---

Talán pont fél éve volt, hogy ugyanígy a torkomon akadt a száraz kókusz, mint ma este.

---
étkezési információk:

Ha a Blahától a Wesselényi felé gyalogol egy érző lény a jobb oldalon, a Dohány utca után nem sokkal jobbra nézve bepillanthat egy arab-keleti kajaboltba. Odabenn mindenféle földi jó, meg magvakon kívül (amely mindenféle magvak (például kesudió és mandula, meg minden) jóval barátibb áron kaphatók a Vásárcsarnokban - kivéve talán a wasabis földimogyorót. De ezek a kilóra vett magvak ízesebbek, mint a bolti zacskós holmi, mert az hozzájuk képest kifejezetten íztelen) találhat csokoládéval bevont banán chipset, emberi áron, és kandírozott hibiszkuszvirágot többért, de az olyan extra dolog.
A csokoládéval bevont banán chips pedig elnyerte a mostanában-idők édes elesége címet a részemről.

továbbá a bazsalikomlevél kilója 5000 pénz a Vásárcsarnokban. Kicsit csoffadt volt, amikor pár hete vettem belőle. Fölmerül a kérdés, hogy vajon ilyet merre árulnak még?

Illetve a Lehel piacon lévő arab-keleti kajaboltban 1700 forint a marcipán kilója, és 260 forintért kaphatók az ilyen ma<3baker masszív zabszelet cuccok, amikért a biós boltokban, meg másfelé kemény 50-60 pénzekkel többet kérnek!!!44!!négy
Meg volt juhtúró is 1700/kg-ért, meg feta sajt 1800/kg-ért.

Ha valaki pedig a Baross utcán gyalogol a Körúttól fölfelé, a Koszorú utca buszmegállótól valamivel tovább a jobb oldalon találhat egy török ételboltot, azon belül pedig találhat ilyen kék dobozt, amin nagy betűkkel a BASAK szó áll, és azon belül találhat egy zacskóban port, amit ha meleg tejben elkever a dobozon feltüntetett utasításoknak megfelelően, egyzerűen fantaztikuzs finom italhoz juthat :3

A rózsavíz is nagyon finom dolog, 2 deciliter vízbe egy kupaknyival, meg mellé valamennyi kevés citormlé és méz.

---

Jelenleg épp a 3 óra hosszú (ez kétszer annyi, mint amin eddig bármikor is egy huzamban részt vettem, a hétszázát!!) jógázás gondolata tartja életben lelkesedésemet, és erőmet azzal kapcsolatban, hogy holnap fél hétkor keljek, és útnak induljak Zebegénybe. De úgy érzem, meg tudom vívni a harcomat ezzel a hatalmas korai távolsággal.

Kicsi vagyok
Hason fekve veszek részt a szemináriumon, és el-el alszom. Vicces főiskola
Félek kimászkálni ebből a felhőből, meg nem is szeretnék, meg miért is kéne.

Ez egy videó, amiben egy tibeti bácsi magyarázza kínaiul a tibeti abc-t!!

Közben a háttérben úgy tűnik, hogy minden lesz!! És hogy nagyon messze fogok menni a kedves emberrel! Lehet, hogy a földön fogok odautazni!! Meg Isztambulba is! Meg minden hónapba valahová! Ááá

Szóval megtanulok tibetiül, hogy jobban átérezzem azokat az embereket, akik ilyen felhőket rajzolnak!!

Mi ez amit a bácsi írogat!! Biztos valami fonetikus átírás! Úristen megtaláltam a wikipédián!! Pont az a hang, amit kihallottam belőle!!! Ennek az egésznek van értelme!! Nagyon szeretem ezt csinálni!!

"You should come with me to Nepal! You will love it!"

Of course I will go to Nepal!!!

így történik a mérgezett egéri állapot.

ezeket ideteszem, ilyen régebbi kiemelések:

"A bullshit után pedig ideteszem ezt a két zseniálisan megrajzolt képet:
A Golden Boy története nekem nem tetszik. Mármint egy idő után a néhány epizódos rész után folyamatos lett, elég beteg is lett, és nem olvastam végig, mert vazz.
Viszont vannak benne figyelemre méltóan megrajzolt dolgok, amik egészen megmozdulnak, és tisztán mutatják, mi hogy történik. Ezekért olvastam.
Ez a kedvencem. Oe Kintaro úszik. Behold!

"

------------------------------------------------------------------------------------------

"Jelentem, végignéztem a Mushishit, ami gondolom itt mindenkit nagyon érdekel. Azért leírom ilyen pontokban jól.

Ami jó volt:
- Soook fura meseee, őszinte hangulat, nyugalom, sooook fuurraaa mesee
- az első részben a sok hangszínű dobolással baromi jól megcsinált fehérköpenyes vonulós rész, ami a képregényben is pont úgy történt, fantasztikus, fantasztikus! - mármint hogy így megmozgatták a képregényt, és a hangulata is menő. Íme (a képkockákat jobbról balra):

- Az a pár pillanat, amikor meghökkentem
- Menő főszereplő. Az asszem ritka faj. Igen, Ginko, menő vagy. Mondjuk van nálad menőbb, de mindegy.

- meg így mindettől függetlenül nekem tökre bejött a Mushishi-t nézek, és közben eszem az algalevesem-hangulat.

Ami nem annyira tetszett:
 - Egy kaptafára készült szereplők. - mármint a karakterdesign. Mondjuk szerintem beleillett a hangulatba, de akkor is. Meg hogy néha csak akkor ismertem fel, hogy ő vagy ő női karakter, mert olyan ruhát hordott. Nye.
De igazából a hangsúly nem is a szereplőkön van, hanem a körülöttük történő furcsaságokon.

A nyitva maradt kérdések.. amikért olvasom majd a képregényt, mert abból még van négy kötetnyi sztori, ami nem volt benne a rajzfilmben.
 - Mikor lesz történet? Lesz történet? A rajzfilmben nem volt, pedig arra számítottam, hogy majd benyomnak valami drámát az utolsó pár részben, de nem tették, amit köszönök. Szóval menő, nehezen kiszámítható a dolog. Mármint azon kívül, hogy mindig biztos egy mushi van a háttérben, de hát erről szól az egész.
 - Méér hord Ginko európai ruhákat, és mi a célja ebben a világban?

Hát jó.


Ésés, köszönöm, a hangulat-furcsamesesége miatt akárakár inspiráló lehet a Mushishi majd valamikor, ha nem most rögtön.



később: Daajjaa. Nagyon megszerettem a mushis képregényt. Oolyaan erdők vannak benne rajzolva, és bár a hátterek nincsenek olyan brutálul kidolgozva, ahogy azt általában a mangákban látni lehet, tök jó, kicsit több önbizalmat ad. És így is jól néz ki. Szóval ezt az erdőt szerettem nagyon:






(és mindeközben az alkotó személyes cuccai is nagyon kedvesek közben, ez a valaki, aki rajzolja, jó arc lehet.)"

A tegnapi zeneszám a fejemben:

"Védántáá.. míímámszáá" - ilyen ünnepélyes mély hangon.

Ezek történnek, miközben folyton éhes vagyok. Arra a roppant bonyolult eredményre jutottam, hogy biztos kimarad valami mostanában.

Hiába rendelkezek mindenféle szarvas nevekkel, nem tudok teleportálni :(

Meg feszkós vagyok. Én?? Meg a feszültség??? De hát az a kettő nagyon messze áll egymástól!! Olyan aztán biztosan nem lehet!!!! NEMLEHET!!!

"meh. milyen tök jól megy ez a dolog.

amióta fölkeltem reggel, aludni szeretnék, úgyhogy most föladom mára, hogy legyen rajz, és inkább alszom."

"Szóval tegnap kitaláltam, hogy akkor most olyan jelleggel, miképp e blog (http://blossza.blogspot.hu/) szerzője tette, minden napomból kiemelek.. vagy izé, megrajzolok valamit, ameddig úgy érzem, hogy még van hozzá kedvem. Csak hogy csináljak már valamit, azistenfáját. Najó, így is csinálok, de hogy legalább egyszer egy nap legyen valami célja annak, hogy rajzolok. Juhú!

Ma még emlékeztem erre, úgyhogy rajzoltam egy ilyet a vonaton hazafelé:

...lehet, hogy ez az egész tök élvezhetetlen lesz, de mittudomén. (nem hiszem, hogy jövő héten is beülök filozófiatörténet órára, de ez egy tök jó pillanat volt a main)

Szép estét!"