hétfő

Ma reggel a buszon elolvastam azt a pici könyvet, amit egy antikváriumban vettem pár hete. Az van ráírva, hogy Pu-Szuj Ling - Furcsa históriák
17. századi kínai novella-mese szerű történetek vannak benne. Az egyik ez a 2spooky4me történet, ami olyan a homlok mögött, mint egy mozi:

A HALOTT ASSZONY

   A Janghszin-beli Cajtien faluban, mely öt-hat mérföldnyire volt a várostól, élt egy öregember. Fiával együtt egy útmenti fogadót tartott fenn, benne éjszakai szállást nyújtott a vándor kereskedőknek és taligásoknak, akik arra jártak áruikkal.

   Egy szép napon este négy ember jött arra, s ahogy a fogadót megpillantották, éjszakai szállást kértek. Az öregember azt felelte, hogy már minden alvóhely foglalt, a négy ember azonban lehetetlennek mondta, hogy visszatérjenek és továbbra is kérték, fogadja be őket. Az öreg egy ideig gondolkodott, majd azt mondta, volna egy hely, csak attól tart, az nem lesz megfelelő a vendégeknek. Ám azok erősítgették, hogy alármiféle hely legyen az, ők nem lesznek válogatósak.

   Nem sokkal előtte történt, hogy az öreg menye meghalt, és a holttest még a házban feküdt. A férj távol volt, hogy koporsót vásároljon, s még nem érkezett haza. A fogadós a halottas szobába vezette vendégeit, s amikor beléptek, lámpát gyújtott és az asztalra tette. A szoba hátsó részében egy mennyezetes ágyon, papírral letakarva feküdt a halott. Hálóhely után nézve látták, hogy éppen négy ágy van még a szobában.

   A vendégek nagyon fáradtak voltak, rögtön lefeküdtek és csakhamar horkolni kezdtek. Egyikük azonban nem tudott elaludni, és egyszerre csak valami neszt hallott a ravatal felől. Kinyitotta a szemét, és a lámpafényben, mely éppen a ravatalt világította meg, azt látta, hogy a halott asszony fölemeli a takarót, majd leszáll az ágyról, s indul az alvók felé. Az arca sárgán fénylett, a fejére selyemkendő volt csavarva. Amikor az ágyakhoz ért, sorra a három alvó vendég arcába fújt. Az ébren levő nagyon megijedt, s még mielőtt hozzáért volna, fejére rántotta a takarót, visszafojtotta a lélegzetét és hallgatózott. Az asszony őrá is ráfújt, miként a többi vendégre, majd érezhetően távolodott, és hallani lehetett a papírtakaró zizegését. Amikor a hallgatózó kidugta a fejét a takaró alól és körülkémlelt, a halott már úgy feküdt az ágyán, mint annak előtte. A vendég nagy ijedelmében nem mert megszólalni, csak lábával rúgta meg titkon a társait; ám azok meg se moccantak. Ekkor kicsit elgondolkodott, s úgy találta, legjobb lesz, ha felöltözik és kereket old. Ám alig fogott hozzá, újra hallotta a neszt, mire rémülten csúszott vissza a takaró alá. Érezte, hogy az asszony ismét közeledik, többször is ráfúj, majd távolodik. Nemsokára hallotta, hogy megreccsen a halotti ágy: az asszony tehát visszafeküdt. Ekkor nagyon óvatosan kinyújtotta a kezét, megragadta a nadrágját, magára rántotta, és ahogy volt, mezítláb rohant kifelé. Ám nyomban felugrott az asszony is, és szaladt utána. A vendég futtában segítségért kiáltozott, de a faluban senki sem hallotta meg. A gazda ajtaján nem mert kopogni, mert attól félt, hogy az úgyis későn nyitja ki, ezért kiszaladt az országútra, azon futott, ahogy csak ereje bírta. A keleti külvárosba érve megpillantott egy kolostort, meghallotta a fa-hal hangját, mire gyorsan dörömbölni kezdett a kapun. A szerzetes azonban nem értette, miről van szó, és nem akarta beengedni. A halott már-már utolérte, és a vendég halálfélelemtől hajtva a kapu előtt álló fehér nyárfa mögé rejtőzött, amelynek négy-öt lábnyi vastag volt a törzse. Ha üldözője jobbra tartott, ő bal felé igyekezett. A halott asszony egyre dühösebb lett, és mindketten egyre fáradtabbak. A halott egyszerre csak megállt, a vendég pedig verejtékben úszva és lélegzetét vesztve lapult a fa mögött. A halott most egy lendülettel kinyújtotta mindkét karját és átölelte a fát, hogy így ragadja meg áldozatát. A vendég iszonyodva esett hátra, s a halott nem tudta elérni, csak a fát ölelte át szörnyű erővel..

   A szerzetes bentről hallgatózott, s amikor már egy ideje semmit sem hallott, óvatosan előjött és az idegent a földön fekve találta. Amikor rávilágított, halottnak tetszett, ám szíve, ha gyengén is, vert még. Becipelte hát a házba, az éj vége felé eszméletre térítette, megitatta forró vízzel, aztán kérdezgetni kezdte. A vendég mindent elmondott neki.

   Amikor a rémes sötétség foszladozni kezdett, a szerzetes megnézte a fát, és ott találta a megmerevedett asszonyt. Megrémült, és jelentette a dolgot az elöljárónak, aki személyesen jött az ügyet kivizsgálni, és megparancsolta, fejtsék le a fáról az asszony kezét. Ám meg se tudták mozdítani, mert a halott mindkét kezének négy-négy ujja mint valami kampó, belefúródott a fa kérgébe, oly mélyen, hogy a körmök nem is látszottak. Sok ember ereje kellett, hogy végre kihúzzák, s amikor az asszonyt lefektették, látták, hogy ujjai oly mély lyukakat hagytak a fatörzsön, mint a fúró. Hírvivőt küldtek az öreg fogadós házába, ahol nagy felfordulás volt, mert a három vendéget halva találták.

   Amikor a hírvivő elmondta a történteket, az öreg sietve vele ment, hogy menye holttestét hazaszállítsa.

   A megmaradt vendég sírva kérte az elöljárót:

   - Négyen indultunk el és egyedül térek haza. Hogy fogják ezt elhinni a falumbéliek?

 Erre az elöljáró - természetesen - kiállított neki egy bizonylatot, és azzal bocsátotta haza, hogy e történetben senki se kételkedjen.

--------

természetesen!:D