Ma délután meg estefelé úgy éreztem, hogy nagyon fogékony vagyok a szabályos alakokra. Olyan érzésem volt, hogy ha most egy mandalába állna össze a környezet, akkor biztos tapasztalhatnék mindenféle dolgokat.
Háton fekve a szertartásterem plafonjának mintájának majdnem közepében, és aztán meg a házsor a buszmegállóból.
Perspektívákat kéne rajzolni.

Ja, és teret kell hagyni a másik tapasztalásának. Mert ugye én is azt szeretném, ha nekem hagynának.

Szeretem a Melindát, olyan aranyos!

Talán majd jelentem mostantól a mosolygós embernek, hogy milyen három dolgokat tanultam meg minden nap.